 |
FŐOLDAL  MAGYARORSZÁGRÓL MAGYARORSZÁG TÁJAI
|
Hortobágy 
A legismertebb magyar tájegységünk a Hortobágy. A név a Hurtobe magyar férfinévből származik. A híres „Fata Morgana", másnéven délibáb legszebb előfordulási helye.
A Hortobágy Európa legnagyobb szikes pusztája. Itt alapították meg Magyarország első nemzeti parkját 1973-ban, a 81 ezer hektár kiterjedésű Hortobágyi Nemzeti Parkot. A terület a Világörökség része. A szikes puszták, mocsarak vadon élő állat- és növényvilága minden képzeletet felülmúló változatossággal lepi meg azokat, akik meg akarják ismerni ezt a csak látszólag monoton tájat. A Hortobágy területének nagy része szikesekkel teli, rövid fűvel borított legelő, és csupán kis része a kisebb foltokban beékelődött szántóföld.
A legértékesebb, fokozottan védett területek zártak, nem látogathatók! Van korlátozottan látogatható és végül szabadon látogatható területe. Tájképe közel egyenletes síkság a maga varázslatos nyugalmával. Van itt alacsony füvű szikes puszta, löszpuszta, kevés mocsár és patak. A horizonton kiemelkedés egy-egy erdőfolt, halom. | Kiskunsági Nemzeti Park 
A Duna-Tisza köze egykor változatos természeti értékeit leginkább a Kiskunsági Nemzeti Park őrzi. A park változatosságát mozaikos felépítésének köszönheti, területei különböző táj- és élőhely típusokat jelenítenek meg. A mozaikos felépítést gazdaságtörténeti okok indokolták. A védelmet érdemlő természeti értékek ugyanis csak a művelt területek szigetszerű foltjaiként lelhetők fel. Ugyanakkor a nemzeti park ilyen területi elhelyezkedése fokozottan tükrözi a kiskunsági táj mozaikszerű változatosságát. A szétszórtság a természeti értékek változatossága szempontjából előnyös, a természetvédelmi kezelést illetően viszont nehezítő körülménynek kell tekinteni.
A Duna menti síkság nagy kiterjedésű területei - a Felső-Kiskunsági puszta, a Felső-Kiskunsági tavak - természeti értékeinek védelmére 1975-ben alakították ki a Kiskunsági Nemzeti Parkot.
A Duna-Tisza köze legnagyobb földrajzi tájegysége a Homokhátság, a Kiskunság és a nemzeti park legkarakteresebb tája. Területrészei: a Fülöpházi buckavidék, Orgovány és Bugac, amely a nemzeti park talán legismertebb területe. A védett területek kiterjedése több mint 76.000 hektár. Itt megtalálható az összes különleges, csak a Magyar Alföldön előforduló természeti képződmény. Szikes tavak, lápok, mocsarak és kunhalmok.
A Felső-Kiskunsági puszta felszínét tágas rétek, legelők uralják. A szikes pusztákon költő madárfajok közül a fokozottan védett túzok érdemel különleges figyelmet. A hagyományos állattartás, a régi magyar házi állatfajták legeltetése ma is fontos szerepet játszik e táj arculatának megőrzésében. Az ország legnagyobb szürkemarha állománya az Apaj környéki.
A Solti-lapályon, Szabadszállás és Akasztó között a Felső-Kiskunsági tavak Magyarország legnagyobb kiterjedésű szikes tórendszere. A tavak vizének kémiai és fizikai sajátosságai speciális életközösség megtelepülését eredményezték, természetvédelmi értékük felbecsülhetetlen. A nemzeti park fontos állomása a madárvonulásoknak. | Sarlóspuszta 
Ahogy a betyárok mesélik...
"II. Rákóczi Ferenc nagyfejedelem a kuruc szabadságharc egyik hadjárata során a mai Sarlóspuszta helyén vert tábort 1710-ben. Itt találkozott a szépséges Sarló Sárával, aki iránt első látásra szerelemre lobbant.
Az erdélyi nagyúr szerelmi fészkül építette a kúria épületét a leánynak, és elnevezte Sarló Sára pusztájának. A fejedelem törökországi száműzetése idején a környékbeli betyárok és bujdosó szabadságharcosok legfontosabb menedéke lett Sarlóspuszta, ahol nemcsak egy tál meleg ételre, de védelemre is számíthattak." | Sarlóspuszta II 
Egy másik történet szerint viszont...
Egyes források szerint a sarlósárpusztai Grassalkovich-kastélyt I. Antal építtette 1760 körül. Ez azonban valószínűleg tévedés, ugyanis előkerült az Országos Levéltárból a gróf egy saját kezűleg készített listája 1771-ből, melyben az uradalmaiba végzett építkezéseit sorolja fel az épületek leírásával együtt. Ebben azonban semmiféle tatárszentgyörgyi kastély nem szerepel (míg egy nagyobb juhakol már fel van tüntetve), de a stílusjegyek alapján is a XIX. század második negyedére datálható felépítése. (Ugyanakkor itteni vendégfogadót említett a gróf, nem kizárt, hogy később azt használták kastélyként.) Borovszky Samu Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye monográfiájában említést tesz egy 1858-as renoválásról is, melyet az 1843 és 1856 között tulajdonos buzini Keglevich grófok után következő birtokos, váradi Török Gábor végezhetett el.
1863-tól borsodi és csíkszentkirályi báró Bors Frigyes örökösei, kisfaludi és lubellei báró Lipthay Béla és gróf Bissingen-Nippenburg Ottóné az uradalom tulajdonosai. 1920 körül a Muchonyak kezén találjuk az épületet, 1931-ben pedig már gyóni Halász Pétert nevezik meg tulajdonosként, aki egészen 1945-ig bírta a kúriát. ( Ekkoriban a kúria nevezetessége "rendkívül gazdag és érdekes" agancsgyűjtemény volt.)
A II. világháború után az épületet iskolaként hasznosították, később lakások voltak benne. A 80-as évek közepétől fogadó működik a szépen felújított kúriában. (...)
A kúria több átalakítás nyomát viseli magán. | További oldalak:
(1)
(2)
(3)
(4)
(5)
(6)
|
|
|
|
